In The Focus

Csáki Róbert „Garde Dame” és „Esti randevú” című táblaképei finom narratívát bontanak ki, mintha csak egy regény egymást követői jelenetei volnának. A „Garde dame”-on két nőalakot látunk, egy jómódú hölgyet és annak sötét vásznakba burkolózó társalkodónőjét. Ruháik redőit az erős nappali fény olyannak láttatja, mintha anyaguk papír volna. A hátat fordító, titokzatos nők feltehetőleg halk, személyes csevejt folytatnak egymással. Az „Esti randevú” című képen a garde dame vigyázó szeme már nem vetül a fehér ruhás nőre. Kora esti fényben találkozunk vele újra, miközben egy kertben ülve vár valakit. Világos öltözetét, éppúgy, mint a környezetét lilás árnyalatúra színezi az alkonypír. Az arca ismét rejtve marad. Azonban nem csupán az alakok révén fedezhetünk fel rokonságot a két festmény között. Csáki Róbert mindkét mű atmoszférájába belefestette a csendet, igaz különböző módokon, más hangulatot előidézve. A „Garde Dame” egy hétköznapi jelenet megszokásból adódó nyugalmát árasztja, míg az Esti randevú a magányos, várakozással töltött percek feszült némaságát sűríti a képbe. E helyzetek és lelki állapotok eltérő jellegét Csáki színkezelése és fényábrázolása egyértelműsíti. Mindezeken felül a két festményben közös egy láthatatlan szereplő nesztelen jelenléte és tekintete, aki a figurákat hátuk mögé lopózva meglesi. A „Garde Dame” és az „Esti randevú” című alkotások homályában lappangó igazi titok az, hogy kinek tulajdonítjuk ezt a tekintetet…

 

Garde-Dame (45x35cm, olaj, vászon, 2014)

Esti Randevú (35x30cm, olaj, vászon, 2014)

 

fotó: Borsos Mihály (misi)
Írta: Máté Zsófi

 

csaki_gardedame_estirandevu

In The Focus / Percepciók 2. …csend……

Az Art Salon\Társalgó Galéria számára hagyomány, hogy az őszi idényt egy nagyszabású csoportos kiállítással nyissa meg, amely a „Percepciók” címet viseli. Ebben az évben a kiállítás tematikája, a hét kiállító művész által feldolgozott alapgondolat a csend. Balázs Imre Barna, Csáki Róbert, Gyémánt László, Incze Mózes, Paulikovics Iván, PAF és Szabó György mind elkészítették a saját csend-variációjukat. A kurátorok, Dr. Ocsovai Dóra és Dr. Kovács Katalin-akinek A csend alakzatai a festészetben című könyve részletesen tárgyalja e tárgykört- többek között azt a kérdést járják körül, hogy vajon hogyan hozható összefüggésbe a képzőművészet a csend fogalmával? Az evidens válasz természetesen az, hogy a festményekbe, illetve a szobrokba, mint tárgyakba eleve bele van kódolva a csend. Ugyanakkor esztétikai értelemben egyetlen műalkotás sem néma. Mégis, ahogy azt Kovács Katalin megnyitóbeszéde hangsúlyozta, a csend lehet egyfajta hatás, amelyet a művek kiváltani képesek. Ez érvényesül, amikor a kiállításban szereplő alkotásoknál időzünk. A Csáki Róbert portéin szereplő különös lények, mintha mondani akarnának valamit, de szótlanok maradnak, beburkolóznak a lágyan megfestett, békés háttérbe. PAF ezzel szemben egy-egy határozott, markáns színű gesztussal megtöri a képtér csendjét és nyugalmát. S ezek csupán példák arra a gondolati és technikai sokszínűségre, amelyet a „Percepciók 2…csend…..” című kiállítás egyesít önmagában…
írta: Máté Zsófi
fotó: Rédai Diana

 

IMG_4459p

IN THE FOCUS különkiadás / PAF

Augusztus 14-én a pécsi Nádor Galériában nagy sikerrel megnyílt PAF egyéni kiállítása. A festőművész nem csak egy zömében új táblaképekből álló anyaggal mutatkozott be, hanem izgalmas, újszerű installációs elemeket is tartalmaz a tárlat, amelyeknek létrejötte a Nádor Galéria inspiratív kiállítóterének köszönhető. Ilyen a kiállítás vezérfonalának tekinthető 81 méter hosszú festett vászon, amely a nézők feje fölött fut. A vászon tekergőzése a végtelenség érzetét kelti, harsány színei tökéletesen uralják a teret. Az installációs elemek másik csoportját a gesztusokba öltöztetett próbababák alkotják. PAF festészete új életre hívja ezeket a hétköznapi tárgyakat, a térben való elrendezésük pedig leszámol személytelen jellegükkel. A kiállítás telítettségéhez mindezek felül hozzájárulnak a térbeli festmények; öt, valamint hat oldalukon festett, körüljárható dobozok, amelyek a néző személyes terébe lépve tárják fel PAF festészetét. Ezt az erőteljes, provokatív kavalkádot ölelik körül a falakon látható táblaképek, melyekből mind tartalmilag mind technikailag táplálkoznak a fentebb leírt megjelenési formák. Mindezek alapján a kiállítás anyaga három különálló egységre bontható, s ráadásul minden egyes műnek megvan az önálló élete. Éppen ettől különleges PAF pécsi kiállítása: ez az elképesztő sokszínűség a szemünk láttára rendeződik oszthatatlan egésszé. Legyen szó installációról vagy festményről, a művek együtthatva erősítik egymást, s együttesen vezetnek minket egy lenyűgöző festészeti világba.

Aki teheti, látogasson el a pécsi Nádor Galériába, hogy részese legyen ennek a gesztusok, formák, felületek, színek adta különleges művészeti élménynek. Augusztus 21-én PAF festészete Cselényi Eszter divattervező kollekcióján elevenedik meg egy rendhagyó performance keretében, majd augusztus 28-án Jász András jazz szaxofon művész és a Zsirai Pincészet közreműködésével zene, képzőművészet és bor kapcsolatát ismerheti meg a közönség.

írta: Máté Zsófi

fotó: Panamy

 

022 008

In The Focus / DIALOG2

Június 26-án a grazi Eugen Lendl Galériában megnyílt a „Dialog 2” című csoportos kiállítás. Az Art Salon\Társalgó Galéria három festőművésze négy osztrák művésszel osztozott a kiállítótéren. Stefan Maitz kavargó gesztusai; Christian KRI Kammerhofer beszédes formái; Josef Wurm absztrakt látomásai és Michael Fanta kifejező rajzossága elegyedett párbeszédbe Csáki Róbert homályba burkolózó tájaival; Balázs Imre Barna finom gesztusrendszereivel és PAF erőteljes színeivel. A kiállítást megnyitó Dr. Méhes Márton, a Collegium Hungaricum Wien igazgatója beszédében a térben a műalkotások egymásra hatása nyomán létrejövő energiákra hívta fel a közönség figyelmét. Valóban, a galéria termei olyan mezővé alakulnak a „Dialog 2” sokszínű anyagának köszönhetően, amelyben különböző művészi látásmódok, más-más stílusok és technikák nyílnak meg egymásnak. A „Dialog 2” megadja a nézőnek a lehetőséget, hogy saját tekintete alkossa meg és alakítsa a különböző festmények kapcsolódásait. A kiállítás koncepciója ily módon tág játékteret biztosít mind az önálló léttel rendelkező műveknek, mind a látogatónak. Izgalmas, gondolatébresztő nyitottsága egyúttal megmutatja, hogy a művészet olyan közös nyelv, amely képes elmosni bármilyen határt.

fotó: Máté Zsófi
írta: Máté Zsófi

 

013

In The Focus / DIALOG2

2013 tavaszán az Art Salon\Társalgó Galéria művészei nagy sikerrel mutatkoztak be a bécsi közönségnek a „Dialog” című csoportos kiállítással. Idén júniusban Grazban, a Galerie Eugen Lendl-ben kerül megrendezésre a „Dialog II”. A koncepció csakúgy, mint egy évvel ezelőtt most is az, hogy a több művész alkotásaiból összeálló heterogén anyag harmóniába rendeződjön a kiállítótérben, az egyes művek megnyíljanak egymás felé, de ne veszítsenek egyediségükből, önálló létükből. Csáki Róbert, Balázs Imre Barna és PAF egyaránt kiváló művészek, akik más-más stílusban, más eszközökkel, eltérő érdeklődés és hangoltság alapján juttatják kifejezésre belső tartalmaikat a festészet segítségével.

Csáki festői vízióit káprázatos színek, mesteri kompozíciók jelenítik meg. Képein egy titokzatos, valótlan, mégis otthonos természettel találkozunk. Az „Hommage á Caspar David Friedrich” című festmény a homály világából a kép belsejébe vezeti tekintetünket, hogy a lágy fényű, rejtélyes távolban időzzünk.

PAF festészetében erőteljes gesztusok és színek dominálnak, amelyek egy erős érzelmekkel telített belső világ absztrahált leképeződései. Táblaképeinek markáns felületei, a kolorit mozgalmassága mély belső tereket hoznak létre. A „Gesture Box I” című műtárgy egy kocka, melynek minden oldalát PAF gesztusai borítják be. Az ily módon térbelivé váló képek megmutatják azt a végtelenséget, azt a le nem zártságot, amely a PAF műveket jellemzi.

Balázs Imre Barna elképesztő érzékenységgel ragadja meg azt a jelenséget, ahogy az ember az őt körülvevő világot tapasztalja, s lelkének, tudatának hatására saját képére alakítja azt. A „Flux LXII” végletekig tudatos gesztusrendszere természeti formákat tükröz vissza. A festmény színeinek intenzitása arról tesz tanúbizonyságot milyen óriási hatalommal rendelkeznek gondolataink és érzéseink.

A „Dialog II” sokszínűségét e három festőn túl a Galerie Eugen Lendl által delegált osztrák művészek Michael Fanta, Christian KRI Kammerhofer, Stefan Maitz és Josef Wurm is gyarapítják. Bár minden egyes műalkotás saját világot teremt és saját aurával rendelkezik, egymásra hatásuk, párbeszédük izgalmas, sosemvolt jelentésrétegekkel ruházhatja fel őket. A „Dialog II” című kiállítás arra törekszik majd, hogy a különböző művek kapcsolódásai nyomán láttassa a művészet nyitottságát, kimeríthetetlen, mindig megújuló jellegét.

fotó: misi

írta Máté Zsófi

Dialog_nagy

Megnyílt Szabó György Munkácsy-díjas szobrászművész CV című kiállítása…

Megnyílt Szabó György Munkácsy-díjas szobrászművész Curriculum Vitae című kiállítása Dr. Kállai Mária Kormánymegbízott jelenlétében a Szolnoki Galériában.
A kiállítást Dr. Borsos Mihály az Art.Salon / Társalgó Galéria vezetője nyitotta meg.

A kiállítás megtekinthető 2014. július 20-ig hétfő kivételével minden nap 9-17 óra között.

fotó: PAF

 

In The Focus

Csáki Róbert „Vernissage” című festményét egy különös, torz figura lakja be. Bár alakjának határai nem különülnek el egyértelműen a környezetétől, görnyedt felsőteste, ingének fehérsége, valamint a kezében nyugvó borospohár a mű elmosódott világának legvalószerűbb elemei. Nem úgy vastag nyakán ülő állatfeje, illetve fejei, amelyek bár ugyanazon test nyúlványai, más-más tekintettel fordulnak felénk. A zavarba ejtő, nyugtalanító külsejű lény, ha jobban megfigyeljük, valójában egy udvarias szörnyeteg, aki félénk szemekkel sandít ránk, és kisujját eltartva, ügyetlenül markolja a poharát. Mintha nem találná otthonosnak az őt körülvevő, homályba burkolózó világot. A vernissage francia szó jelentése a kiállítás ünnepélyes megnyitója. Csáki festményének címéből arra következtethetünk, hogy ilyen alkalomból gubbaszt ez az alak egy terített asztalkánál. Zavara, oda nem illősége abból adódhat, hogy teljességében, minden hibájával együtt látjuk, semmi sem óvja meg őt a tekintetünktől. Ebben a magatartásban és helyzetben érezhetünk valami finom utalást arra, ahogyan a művész áll a közönség előtt, mikor műveit bemutatja: pőrén és kiszolgáltatva.

 

fotó: Borsos Mihály (misi)

írta: Máté Zsófi

 

Vernissage (230x200cm, olaj, vászon, 2010)

 

Vernissage (230x200 cm, olaj, vaszon, 2010)

 

In The Focus

Balázs Imre Barna „Flux LVIII” című festményén dinamikus gesztusrendszer jelenik meg a pirkadat színeiben és fényeiben pompázó felületen. A gesztusok életre keltik a képet, miközben valami mozdulatlan állandóság nyugalmát sugározzák. Különböző, egymáshoz mégis illeszkedő színeik, eltérő intenzitású rétegződéseik nem eredményeznek feszültséget a kép terében. Az alap és a rajta megjelenő gesztusok mintegy egymásba oldódnak, létrehozva a kép megbonthatatlan egységét, a tiszta harmónia érzetét. Bár a gesztusok a véletlenszerűnek mutatkoznak, valójában egy olyan értelemegész részei, amelyben minden apró részletnek megvan a sajátos, elidegeníthetetlen helye és funkciója. A tudatos kompozíciónak alárendelve keretezik a képet, illetve túlnyújtóznak annak határain, egyszerre töltik meg mozgással és statikussággal a teret. A gesztusrendszerben kirajzolódó alakzatokban a természet formavilágának lenyomatait fedezhetjük fel a „Flux LVIII”-on. Balázs Imre Barna festménye visszatükrözi azt, ahogyan a festő, vagy akár a néző saját belső világa által új értelmet ad jól ismert látványoknak. Ily módon közeli kapcsolatot ápol a realitással, de nem egyszerűen megjeleníti azt, hanem tudati, lelki tartalmakhoz való viszonyát tárja fel a festészet eszközeivel.

fotó: misi

írta: Zsófi Máté

Flux LVIII (130×210 cm, olaj, vaszon, 2014)

Flux LVIII (130x210 cm, olaj, vaszon, 2014)

In The Focus

Balázs Imre Barna „Flux LXIII” című festményén egy másik valósággal találkozhatunk. Az absztrakt, gesztusok organikus rendszerét megteremtő mű inspirációját természeti formákból meríti. A festmény halványkék felületén látható világos színű, elmosódó jelenségekre tekinthetünk tükörképként, amely a vízfelszínen, az élő természet alkotóelemén jelenít meg egy számunkra nem látható tájat. Nem ismerjük tehát a valóst, amelynek másolata a visszatükrözés nyomán létrejön. Maga a festmény még egy szinttel továbblép, hiszen a tükörkép másolatát mutatja meg számunkra, tehát egy másolat olyan másolatát, amelynek nincsen eredetije. A „Flux LXIII” ezzel a művészettel egyidős filozófiai kérdéssel néz szembe: lehet-e több a művészet a természet puszta másolatánál? Ha Balázs Imre Barna festményét szemléljük, arra döbbenhetünk rá, hogy nem az az érdekes mennyiben leképezése a valóságnak a műalkotás. Saját, belső rendet hoz létre a minden esetlegességet kiküszöbölő kompozíció, amely a nézői perspektívát irányítva a mű mélyébe vezet, valami titokzatos sötétség, egy távoli szféra felé. Nem arra ösztönöz, hogy megpróbáljunk elképzelni, felépíteni az eredeti valóságot, amelynek a tükörképét adja. Ereje éppen abban áll, hogy önálló, önmagáért való világot teremt.

fotó: Misi

írta: Máté Zsófi

Flux LXIII (50×69,5cm, olaj, karton, fatábla, 2014)

Flux LXIII (50x69,5 cm, olaj, karton, fatabla, 2014)

In The Focus

Csáki Róbert „Strand” című festményének fülledt hangulata a vég nélküli nyári napokat idézi. Az apró táblaképen egy különös, barátságos alak fürdőzik a békés vízben. Jelenlétében van valami keresetlen báj, ahogy fénylő úszógumijával és hatalmas azúrkék strandlabdájával kisajátítja a mű stilizált környezetét. Egyenesen ránk szegezi tekintetét, amely egyszerre sugároz gondtalanságot és mélabút. Az egész festményt ez a finom ambivalencia határozza meg. Atmoszféráját könnyedséggel, gyermeki vidámsággal tölti meg a színes játékszerek látványa, míg az élettelen vízinövények lebegése fáradtságtól, magánytól terhessé teszik azt. Csáki „Strand” című művén a bumfordi, szeretetre méltó figura a kép világába invitálja a nézőt. Mintha arra kérne, hogy játszunk vele, vagy egyszerűen csak osztozzunk a meleg nyári csenden, időtlen mozdulatlanságon, álmatag derűn.

fotó: Misi

írta: Máté Zsófi

Strand (21x20cm, olaj, farost, 2003)

Strand (21x20 cm, olaj, farost, 2003)

In The Focus

Csáki Róbert legújabb festményének előterében egy bevetetlen ágy áll. Bár üres, az ember jelenlétét sugallja a kép rejtélyes terében, ahogy a baloldalon felsejlő állványzat is. Az ágy körül gomolygó bizonytalan homályt a festő szögletes kompozíciós elemekkel határolta le. Ezek nem illeszkednek egymáshoz, nem zárnak el tökéletesen egy biztonságos belső teret. Az előtér mintha egy minden irányba nyitott szoba volna, amelyet csupán e szabálytalan formák választanak el a háttér végtelenségétől. Csáki művén tehát két világ különül el, értelmezhetjük őket, mint emberi és isteni szféra, ébrenlét és álom, valóság és fantázia, élet és halál. Nézőként ezeknek a határára kerülünk. Az ágy ellenpontjaként a távolban egy apró, mégis az egész művet meghatározó égitest látható, talán ennek a fénye vetül a bútordarabra. A csillag azt a reményt hordozza, hogy hozzáférhetünk a mindenséghez, amelynek a része. Csakhogy Csáki Róbert művét belengi az elhagyatottság érzete, atmoszféráját valami nyugtalanító állandóság határozza meg. Ugyan a kép lehetőséget nyújt a nézőnek a két világ közti átjárásra, mintha egyúttal figyelmeztetne arra is, hogy nem élhetjük őket egyszerre.

fotó: Misi

írta: Máté Zsófi

Cím nélkül (59x68cm, olaj, vászon, 2009_2014)

Cim nelkul (59x68 cm, olaj, vaszon, 2009_2014)

Figyelem

PAF kiállítása technikai okok miatt március 27-én és 28-án zárva lesz, viszont örömmel értesítjük Önöket, hogy a kiállítást április 25-ig meghosszabbítjuk. Változatlan nyitvatartással várjuk látogatóinkat.